Ha kiskutya kerül a családba, az rendszerint nagy öröm mindenkinek. Ám gonddal is jár - annak is, akinek még nem volt kutyája, meg akinek volt ugyan, de már régen, mert az ember könnyen elfelejti azokat a fortélyokat, amiket más kutyatartóktól és az állatorvostól megtudott. Mit kell feltétlenül figyelembe venni, ha a kis jövevény megérkezett?

Ha hazavittük a kiskutyát, mindenképpen helyezzük őt nyugodt, csendes helyre, ahol háborítatlanul pihenhet. Tegyük oda az itató- és etető tálját, hogy azonnal megjegyezze: az csakis az ő helye. Mivel alapvetően a gyerekek kedvére vásároljuk őket, akik azonnal „használatba akarják venni” az új kis jövevényt, el kell nekik magyarázni, hogy egy kiskutya nem játék, nem lehet akármikor akármennyit játszani vele!

Már az utazás is gyakran megviseli őket, gyakran hánynak. Ennek elkerülése érdekében a szállítás előtti órákban ne adjunk neki ennivalót, viszont tenyésztőtől kérjünk abból a tápból, illetve konzervből, amit már megszokott, hogy kezdetben mindenképpen ezt tudjuk adni neki, mert ha hirtelen étrendet váltunk, abból nagyon könnyen hasmenés lehet. Az új eledel „junior”, azaz kifejezetten kölyökkutyáknak való legyen, de fontos ebben is a következetesség: ne vegyünk mindig másfélét, hanem csak egyet, és lehetőleg minél jobb minőségűt.

Honnan lehet tudni, hogy az adott táp megfelel kedvencünknek? Egyszerű a válasz: nagy kedvvel fogyasztja, megfelelő a fejlődése, a szőre, és a kondíciója az életkorához illő, a széklet mennyisége pedig nem sok (azaz a táp jelentős mennyiségét a kutya megemésztette).

A kiskutyák naponta többször esznek, mivel nagyon gyors az anyagcseréjük. Általánosságban elmondható, hogy 3 hónapos korig 4-5-ször, 3-6 hónapos kor között 3-szor, 6-12 hó között 2-szer, aztán pedig már csak naponta egyszer kell élelemhez juttatni őket. A nagytestű kutyákat azonban felnőtt korban is célszerű naponta kétszer, kisebb adagokkal etetni, hogy a gyomorcsavarodást biztosan elkerüljék. Ugyanis teli gyomorral hemperegve a gyomor nagyon könnyen megcsavarodhat, és bizony még a gyors állatorvosi segítség ellenére is nagy veszélyt jelenthet az erek megtekeredése és elzáródása következtében kialakuló sokk.

A kölykök nagyon gyorsan, habzsolva esznek, emiatt sok levegőt nyelnek, így gyakorta csuklanak. Ez nem gond, az idő múlásával meg fog szűnni! Folyamatosan legyen kedvencünk előtt tiszta víz, amit főleg a nyári melegben gyakrabban cseréljünk.

Elengedhetetlen a vakcináció, tehát mindenképpen el kell vinnünk új kedvencünket az állatorvoshoz, aki alaposan megvizsgálja, felméri, nincs-e valamilyen szemmel látható rendellenessége - farkaskarom, köldöksérv stb. -,s ha minden rendben van, 8 hetes kortól 2 hetenként visszarendeli a kutyust az ugyan nem kötelező, de feltétlenül ajánlott, úgynevezett kölyökkori sorozatoltásra. Ekkor az állatorvos rendszerint elvégzi a féregtelenítést, s beadja azokat a vakcinákat, amelyek - többek között - olyan súlyos betegségek ellen védenek, mint például a parvo és a szopornyica. Ekkor alakul ki a kutya szervezetének az immunitása, így mire felnő, már csak évente egyetlen oltással kell emlékeztetni az immunrendszert a védekezésre. Addig ne vigyük ki a kiskutyát az utcára, amíg az összes oltását meg nem kapta, nehogy megfertőződjön! Az oltást követően állatunk 2-3 napig is bágyadt, elesett lehet, esetleg be is lázasodhat, de ez magától megszűnik.

A kezelések megismétlése évente egyszer kötelező, ám aki gondos gazda, az félévenként féregtelenít, ahol pedig a családban kisbaba van, ott negyedévenként ajánlatos az összes állatot kezelni.

A családba került kölyökkutyát szobatisztaságra kell szoktatni. A kertkapcsolatos lakásokban ez nem jelent akkora problémát, mint a lakótelepi lakásokban. Az előbbi esetben tovább könnyíti a dolgunkat, hogy már kaphatók olyan ajtóba szerelhető macska-, illetve kutyakijáró „lengőajtók”, melyeknek mindennapi használatát állatunk nagyon könnyen képes elsajátítani. Egyszerűen, és nap bármely szakaszában ezen keresztül akkor megy ki a szabadba, és jön be a lakásba, amikor csak kedve tartja, és a dolgát is odakint végzi el. Ám a lakásban tartott kutyák betanításához bizony kell a türelem. A kezdeti időszakban a szőnyegeket szedjük fel, és nem árt, ha a felmosószett is kéznél van, hogy a „balesetek” nyomait mihamarabb eltüntethessük. Kutyák esetében célszerű a „kisdolgot” papírral felitatni, majd a papírt megszárítani.

Ezt a papírt aztán olyan helyre tegyük (például a WC-be, vagy egy műanyag tálcába), ahol a legkisebb bajt okozza, ha a kutya ismét rápisil. Ha látjuk, hogy az állat feltűnően nyugtalan, ide-oda fészkelődik, „keresi a helyét”, akkor fogjuk, és tegyük őt a papírra, melynek szaga ösztönözni fogja őt arra, hogy dolgát ott végezze el. Ha ezt megtette, dicsérjük meg! Kapható már úgynevezett „helyhez szoktató spray” is. Ezzel az adott helyet befújva, rávehetjük állatunkat, hogy a kellő helyen végezze el a dolgát. Fontos, hogy semmiképpen ne legyünk türelmetlenek! Másik megszívlelendő tanács: ha már megtörtént a baleset, akkor azonnal dorgáljuk, vagy büntessük meg kedvencünket, s ne csak jóval utána, különben nem fogja tudni, hogy miért is kapott ki. Másrészt ne hívjuk magunkhoz, csak azért, hogy megbüntethessük, különben a behívó parancsszónak többet nem fog engedelmeskedni! Nem fog bejönni csak azért, hogy utána rögvest megverjék.