Sokan tiltakoznak az ellen, hogy ivartalaníttassák állatukat.
Az okok különbözők: van, aki drágállja a műtétet, van, aki a sok kényelmetlenséget emlegeti, amivel az utókezelés jár, akad olyan, aki nem kíván beleavatkozni a természet adta felépítésbe, és még sorolhatnám. A legutóbbi kifogásra annyit mondanék, hogy gondolkodjunk egy kicsit! Azzal, hogy otthonunkba fogadtuk Cirmit vagy Buksit, nem ragadtuk-e ki máris természetes körülményei közül? Azért nem szólunk rá, ha szétrágja a cipőnket? Hisz ez is az ő természetes ösztöne...
Vagy nem adunk neki általunk főzött vagy akár előre gyártott tápot?
És hagyjuk a nemi ösztöne diktálta úton járni?
Azaz évente akár több alomnyi kiscicát/kiskutyát megnyugtatóan el tudunk helyezni?

Merthogy az ivarszervek dolgoznak, hormont termelnek, és arra vannak, hogy állatunk szaporodjon. Ha ezt a működést meggátoljuk, bizony számtalan problémát okozhat hosszú-, vagy akár rövidtávon. Párzás és vemhesülés hiányában nőstényeknél kialakulhat álvemhesség, ami nagyon megviseli a szervezetüket. Idősebb korban gennyes méhgyulladás, méh-, petefészek-, és emlődaganatok jelentkezhetnek (amik aztán áttétet képezhetnek a tüdőben), hogy a párzási időszak nyugtalanságából fakadó károkat (vonyítás, kaparászás, területjelölgetés vizelettel, megszökés otthonról) ne is említsük. Hímeknél is gondot okoz a nemi élet hiánya ivaros állat esetében: prosztata-megnagyobbodás, -daganat, a végbél körüli mirigyek hormonfüggő, daganatos elváltozása, és természetesen itt is az előbb említett viselkedések. Megfelelő időben ivartalanított négylábúnál ezeknek az esélye minimálisra csökkenthető, ráadásul a műtét kockázata is összehasonlíthatatlanul kisebb egy fiatal, életerős állatnál.

Tévhit, hogy a cicának/kutyának egyszer ellenie kell ivartalanítás előtt. Egy 7-8 hónapos macska, vagy egy 10-12 hónapos eb, amelyiknél már stabillá vált a hormonális működés, gond nélkül ivartalanítható. Egészséges nőstény esetében csak a petefészek kerül eltávolításra, így a méh a későbbiekben is biztosítja azt a minimális hormonmennyiséget, amely kiküszöböli az ilyen hiányból fakadó problémákat (pl. inkontinencia). Az is elterjedt a köztudatban, hogy a miskárolt/herélt állat elhízik. Erre csak annyi a válasz, hogy minden műtött - nem műtött, fiatal - idős, aktív vagy lusta kedvencnek mindig a szervezete által igényelt mennyiségű és minőségű táplálékot kell biztosítani. Egy ivartalanított állat nyilván nyugodtabb, kevesebbet mozog (bár ez szoktatás és foglalkozás kérdése), tehát nem ugyanannyi eleséget kell neki adni, mint mondjuk egy tenyészállatnak.

És hogy a műtét drága vagy sok kényelmetlenséggel jár? Minden relatív. Valószínűleg törtrésze annak a költségnek és procedúrának, amit egy már megbetegedett állat kevésbé biztos kimenetelű gyógykezelése, vagy évente 8-10 kölyök elhelyezése von maga után.

Összefoglalva tehát lássuk be, hogy a civilizált életkörülményeinkbe "beillesztett" állatok esetében nem feltétlenül akkor cselekszünk helyesen, ha hagyjuk őket természetes állapotukban, de meggátolva az ösztöneik és szervezetük által diktált "működést".