A növekvő kölyökkutyánál - de felnőttkorban is - nagyon lényeges kérdés a tartás és takarmányozás témaköre.

Főleg nagy testű kutyák esetében kell óvakodnunk az állat erőszakos mozgatásától a növekedési időszak végéig. ( a nagy testű fajták másfél éves korukig, míg a kicsik egy éves korukig növekednek) Az állat csak annyit mozogjon amennyit önmagától akar! Ne merüljön fel a kerékpárral való futtatás sem!

A túltenyésztettség miatt számos fajta terhelt a mindenki által ismert dysplasiával ( a csípőizületet alkotó combcsontfej és a medencecsont által biztosított izületi vápa illeszkedési rendellenessége, ma már hasonló szempontok alapján beszélnek könyökizületi dysplasiáról is). A csípő alakulását döntően genetikai faktorok határozzák meg, melyeken változtatni nem tudunk, de a helytelen tartással és etetéssel rontani tudunk rajta. Mint már említettük, tartózkodjunk az állat erőszakos mozgatásától és óvakodjunk az elhízástól. A kölyökkorban a növekedő csontokra nehezedő pluszsúly kedvezőtlenül hathat a fejlődő csontokra.

Kutyánk etetésekor akkor járunk el leghelyesebben, ha jó minőségű száraztápot választunk kutyánk részére.

A száraztáp etetésnek fontos szerepe van a kis testű kutyáknál gyakran megfigyelhető fogkőképződés megakadályozásában is. A száraztáp elfogyasztása ugyanis sok rágómozgást igényel, amely ezáltal sok nyál termelődésével jár együtt. A rágás mechanikai tisztító hatásán túl így a jelentős nyáltermelés is a fogkőképződés ellen hat. A konzerveken, csirkemellen, egyéb rágást nem igénylő eledelen élő kutyák esetében a rágás hiánya fogkőképződéssel, fogínysorvadással, fogínygyulladással, büdös szájszaggal végső soron a fogak meglazulásával és elvesztésével járó kórképet alakíthat ki.

A száraztáp etetés előnye, hogy az elfogyasztandó adag pontosan adagolható az állat szükségleteinek (tél v. nyár, sok mozgás v. állandó fekvés, szoptatás stb) és a kondíciójának megfelelően.

A száraztáp etetéssel jelentős összegeket takaríthatunk meg a konzervetetéshez képest, nem is beszélve a kutyára történő otthoni főzésről.

A száraztáp etetésétől idegenkedők az alábbi két állítást szokták megfogalmazni:

• a kutya megunja, mert mindig ugyanazt eszi szegény kutya
• a kutya nem szereti, sokkal jobban ízlik neki a házikoszt.

A táp megunásával kapcsolatban az emberek általában az emberi ételek fogyasztásához hasonlítják azt, hogy a kutya mindig ugyanazt eszi. Ilyenkor azt felejtik el, hogy a kutya a száraztáp fogyasztásakor ugyan mindig ugyanazt eszi, de ugyanakkor - mivel a jobb tápok tényleg teljesértékűek - nem egyoldalúan táplálkozik. ( szemben a mindig pl. kruplis tésztát fogyasztó emberrel).

Ha a kutya választhatna zömük valóban a házikosztot preferálná a táppal szemben. "Mert hülye azért nem vagyok!" - gondolják magukban a kutyák, amikor eléjük teszik a sok rágást (kínlódást) igénylő légszáraz (nem ínycsiklandozó) tápot. A házikosztot meg sem kell rágni szinte, csak éppen lenyelni.

Ha már elfogyasztotta a száraztápot kutyánk, beszélhetünk összefoglalóan az etetésének az előnyeiről:

• beltartalmilag a neki való legjobbat kapta
• a szájhigiéné rendben (rendszeres rágás, nincs fogkő, büdös szájszag)
• ha odafigyelünk a szükségletekhez igazodó adagolásra, nincs elhízás
• konstans, jól formált széklet, melynek mennyisége kevesebb mint a házikosztnál, ahol egyszer híg máskor kemény. Minél jobb minőségű a táp annál jobb az emészthetősége annál kevesebb a széklet
• anyagilag - még a legjobb táp esetében is - kedvező lehetőséget választottunk
• még a legnagyobb nyári melegben sem romlik meg, nem válik "undorítóvá"
• beszerzése egyszerű, nagy tételben vásárolva nem kell a bevásárlással állandóan bajlódni stb.

Egy kutyát, főleg amelyik már régóta más táplálásban részesül, nem mindig egyszerű száraztápra szoktatni. Idősebb kutyáknál általában a drasztikus átszoktatás válik be, vagyis a kutya addig nem kap mást amíg a szárazat meg nem eszi. Ilyenkor a küzdelem arról szól, hogy a gazdi avagy kutyája bírja lelkileg illetve gyomorral tovább. ( a kutya arra számít, hogy ha nem a fogára való a falat, majd kap mást, mint azt megelőzően)

Kölyköknél - amelyik nem eszi meg a száraztápot magában - kezdetben konzervvel szokták keverni a száraztápot, esetleg vízben vagy húslevesben beáztatni. Ilyenkor a száraztáp kedvező beltartalmi összetételét megkapja a kutya, csak nem rág. A cél ilyenkor is természetesen az, hogy kutyánk önmagában egye meg a tápot.

Hányszor etessük kutyánkat?

Nemrég vásárolt kölyökkutyánkat 3-4-szer etethetjük naponta. A napi háromszori etetésről való leszokás igényét sokszor úgy jelzi kb 5-6 hónapos kutyánk, hogy a déli adagot nem eszi meg teljesen. A későbbiekben is - főleg nagytestű kutyák esetében, a gyomor- és bélcsavarodás veszélye miatt - javasoljuk az élettanilag kedvezőbb napi kétszeri etetést felnőttkorban is.

Szólnunk kell néhány olyan dologról is amely az évszázadok alatt ívódott az emberekbe a kutyatartással kapcsolatban.

• napi egyszeri etetés (nem kell annyit vesződni a kutyával)
• koplalónap (egyszer legalább tovább lehet aludni nem kell reggel kimenni a kert végébe megetetni a kutyát) A kutya őse a farkas valóban nem evett akár napokig is a bőséges zsákmány elfogyasztása után, de a mai kutyáink már olyan messze állnak az őstől, hogy tartásuk során nehéz lenne azokat a törvényszerűségeket alkalmaznunk, amelyet az ősnél megfigyelhetünk.
• a csont a kutya kedvenc eledele ( nem kell kidobni a szemétbe, elég az asztal mögé dobni )

Ezeket a kutyánk egészségére kedvezőtlenül ható dolgokat ma már ne alkalmazzuk!

Külön kell szólnunk a csontetetés kedvezőtlen hatásairól is!

Az alapelv az, hogy a kutya ne kapjon olyan csontot, amelyet meg tud enni, ezáltal önmagában kárt tenni. Bármely csont ugyanis 90 % ásványi sókból áll, ennek legnagyobb része emészthetelen, így nem jelent semmilyen ásványianyag forrást a kutyának, csak megterheli az emésztőrendszert. A 10 % szerves váz emészhető. Vagyis az elfogyasztott csont 90 %-a nem szívódik fel, a széklettel felaprózódva kiürül a szervezetből. A csontot evő kutya széklete jellemzően fehér, ürítéskor koppan! Minél idősebb a kutya annál inkább megterheli a gyomor-bélcsatornát az emészthetetlen csonttömeg.

Külön kell szólnunk azokról a csontokról, - ide tartoznak a szilánkosan törő baromfi végtagcsontok - amelyek rágáskor szilánkosan törnek, így a beleket szúrva erős hasi fájdalmat okozhatnak, valamint a végbélben felhalmozódva a kutyának jelentős szenvedést okoznak, így nem tud ürítéskor nyomni a fájdalom miatt. Mindenképpen állatorvosi ellátásra szorul az ilyen kutya.

Nemcsak a baromficsont, hanem az egyéb elfogyasztott csontok is számtalan egyéb probléma forrásai, így a leghelyesebb ha kutyánk részére nem adunk olyan csontot, amelyet az el tud fogyasztani. Nem tartozik ide pl. a főtt marhalábszárcsont, mellyel kutyánknak úgy szerezhetünk örömet, hogy az önmagában kárt tudna tenni.

A tehéntej itatásával kapcsolatban annyit kell tudnunk, hogy amelyik kutya érzékeny a tejcukorra, annál a tej elfogyasztását követően hasmenés jelentkezik. Az ilyen kutyáknak egész életükben ne adjunk tejtermékeket. Azokban a kutyákban ahol a tej elfogyasztását követően nem jelentkezik hasmenés nyugodtan ihatják a tehéntejet.

A tehéntej azonban nem alkalmas szopó kölyökkutyák tejpótlására. Ebben az esetben alkalmazzunk - a rendelőnkben is kapható - tejpótló tápszert.

forrás: http://www.allatorvos-sopron.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=65&Itemid=77

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.